A számok alakulása mögött az európai vágóhidakon történő vágások számának emelkedése állhat, ami a magas felvásárlási árak miatt most is emelkedik. Úgy tűnik a marhahús piac a keresleti-piac irányába mozdult el, és ezt még a MERCOSUR-államokkal (Dél-amerikai Közös Piac, spanyolul: Mercado Común del Sur, röv.: MERCOSUR) történő megállapodás sem rendítette meg egyelőre.
Ha a tejelő és húsmarha szektort külön-külön vizsgáljuk, az 1,1%-os tehénlétszám csökkenés a tejelőszektort érinti negatívan, itt 2,1%-os a tehénlétszám csökkenés, míg a húsmarha populáció tehénállománya 0,8%-kal növekedett 2024-ben. Az egyes tagállamokban eltérő a tendencia a húsmarha tehenek számát illetően.
A csökkenést inkább a nyugati államokban látjuk, Spanyolországban, Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában. A legnagyobb mértékű csökkenést Dánia szenvedte el 6,1%-kal, majd ezt az országot Írország követi 5,4%-kal, amely szintén példátlan az ország történetében. Írországtól alig marad le Svédország 5,2%-os csökkenéssel, de jelentős a negatív tendencia Portugáliában és Belgiumban.
Növekedés főleg a kelet-közép-európai államokban figyelhető meg, Romániában például igen magas, 42%-os emelkedés, Lengyelországban visszafogott 0,3%-os növekedés, és egy kivétel Olaszország, amely az egyetlen olyan nyugati állam – nevezzük így, bár Olaszország dél-európai ország – amely emelkedést mutatott. Nem is akármekkorát, extrém számot mutat az Eurostat (az Európai Bizottság egyik főigazgatósága, fő célja a statisztikai módszerek harmonizációjának biztosítása a tagállamok között, és statisztikai információk nyújtása az Európai Unió intézményei felé) felmérése, 76%-os az emelkedés. Erre sem láttunk még példát a közelmúltban.
A hústermelést is hasonló különbségek jellemzik. Szinte minden vágási kategóriában emelkedést látunk, legnagyobb az üsző vágás (+5,7%) emelkedése, ezt követi a bika (+4,1%), de a tehén vágások száma is jelentősen (+2,3%) növekedett. Egyedül a 8 hónapnál fiatalabb vágóborjak számában látunk csökkenést (-4,5%).
Ha együtt értékeljük a statisztikai adatokat és a már említett szakértők prognózisát, nem nehéz belátni, hogy az utánpótlás vágások ilyen ütemű növekedése valóban a tehénállomány csökkentését eredményezheti hosszú távon. Ez különösen igaz olyan országok esetén, mint Lengyelország, ahol a tehénétszám csak 0,3%-kal emelkedett, de a vágóállatok száma több, mint 20%-kal növekedett. Romániában és Olaszországban ezt fordítva látjuk. Bár ott is emelkedett a vágások száma, de nem akkora mértékben, mint a tehénlétszám emelkedés.
Sok nyugati országban kis mértékű termelés emelkedés látszik annak ellenére, hogy a tehénlétszám csökken – ezekben az országok a jövőben tehát csökkenő tehénlétszám tendencia várható. Ennek a nagy mértékű termelésemelkedésnek a jó piaci árak a mozgatói. Az európai piacon ugyanis a vágott féltest árak igen magasak, 9-17%-kal magasabbak az egyes kategóriákat illetően, mint 2023 év végén, de most 2025 elején is 0,7-1,3% közötti emelkedést mutatnak, vagyis a tendencia tovább tart feltehetően. Ezek az ár tendenciák az élőállat árakat is magukkal emelik, itt 18-48% közötti emelkedést látunk az egyes kategóriákban a 2023-as év végi árakhoz képest. Hazánkban ez a növekedési tendencia átlagosan 21% (2024 év végét és 2023 év végét összehasonlítva).
A vágott féltestek árának alakulása az Európai Unióban kategóriánként
Annak ellenére, hogy a hízlaláshoz szükséges erőforrások biztosításának költségei most is növekednek, a hízlalás jövedelmezősége is nő, ezért egyre több olyan hízóüzem nyit ki újból, amely 2022-ben bezárni kényszerült. Ezek általában olyan üzemek, amelyek fix szerződésben álltak a farmokkal, vagy önmaguk is rendelkeznek tenyésztőgazdasággal.
A nyugati országok képviselői felhívták a figyelmet az egyre fokozódó állategészségügyi költségekre, amely véleményük szerint a jövőben nagyon megemeli majd a kiadásokat, és a munkaerő terén is hasonló történések várhatók. A kérdés az, hogy az értékesítési árak emelkedése szinten tudja-e tartani ezekkel a növekvő költségekkel szemben a hízlalás jövedelmezőségét.
A hizlalás jövedelmezőségének alakulása az utóbbi években az Európai Unióban átlagosan
Az egyre növekvő termelés, amely egy mostani piaci környezetben szinte törvényszerű, az Európai Unió exportját is emeli. A statisztikai adatok szerint ez 6,1%-os emelkedést jelent. 2024-ben szinte minden export desztináció (fogadó terület) növekedett, leginkább az észak-afrikai országok felé (Algéria, Marokkó), ahová több, mint 100%-kal nőtt az export. Ezt a piacot elsősorban Franciaország, Olaszország és a nyugati államok látják el áruval. Közép- és Kelet-Európából Törökországba (+34%), Koszóvóba (+32%) szállítanak, amely szintén emelkedett, Izrael (amely állam szintén a Kelet-Közép-Európa régióból vásárol) azonban 27%-kal csökkentette az importját. Mindemellett azonban a távolabbi célpontok, mint Ázsia importja is növekedett az EU országaiból. A közeli felvásárló piacok (Svájc: +24%, Egyesült Királyság: -4,5%) eltérő tendenciával kereskedtek a marha- és borjúhús exportot illetően.
Az import összességében csökkent, mintegy 0,2%-kal. A legtöbb nagy partnerország felől, ahonnan eddig az Európai Unió jelentős mennyiségben vásárolt, csökkent a behozatal, különösen érdekes Brazília (-14%), amely a MERCOSUR megállapodás gerincét jelenti. A szakértők úgy vélik, ez az arány éppen ezért változhat 2025-ben, de nem jelentősen, ugyanis a kereskedelem egyelőre az mutatja, hogy a brazil marha- és borjúhús termékek elsősorban Kína és Oroszország irányába vándorolnak, és feltehetően ez a jelenség a BRICS-országok közötti kereskedelem erősítésének, az országok közötti összetartás növelésének, gazdasági kapcsolataik szorosabbra fűzésének indukciója. Nem véletlen, hogy a dél-amerikai országok közül kizárólag Uruguay (+5%) és Argentína (+1%) növelte szállításait az EU országai felé, amely növekedés nem túl jelentős az előbb említett brazil csökkenés, vagy éppen a Paraguayból érkező (-9%) import csökkenés mellett. Érdekesség, hogy jelentősen csökkent az Észak-Amerikába irányuló export is (USA: -13%, Kanada: -38%).
Ha a marhahús világpiaci árát nézzük régiónként, akkor nem látunk nagy különbséget az előző évek tendenciájában. Természetesen minden régióban emelkednek az árak, noha 2022-höz képest nem mindenhol egységes a tendencia. Míg az EU-ban, az Egyesült Királyságban és az USA-ban folyamatosan emelkedtek az árak, addig Dél-Amerikában, Ausztráliában 2022 és 2024 között csökkenést figyelhettünk meg. Ez persze 2024-ben már ezeken a kontinenseken is visszafordult. Jelenleg a legdrágábban Nagy-Britanniában juthatnak marhahúshoz a fogyasztók, ezt követi az USA, majd az EU (vágóbika vágott féltest árakat összehasonlítva), kissé lemaradva követi Új-Zéland, Argentína, Uruguay, Ausztrália, és a legolcsóbb Brazíliában.
Vágóbika vágott féltest termelői ára 100 kg-ra vetítve euróban a világpiacon
Ha mindent összegezve elemezzük a történéseket, azt látjuk, hogy a létszámcsökkenés a leghangsúlyosabb, mely ebben a keresleti-piac által meghatározott környezetben a termelés emelkedésével – vagyis a vágások számának növekedésével – további létszámcsökkenéshez vezet. Ez úgy tűnik összecseng az Európai Unió klímapolitikájának a szarvasmarha ágazatot megbélyegző és „minimalizálni kívánó” terveivel, ahol a „most jó az ár, minél többet vágjunk és értékesítsünk” mottó jövőre gyakorolt hatása már egyre jobban láthatóvá válik. Ennek első figyelmeztető jele az utánpótlás állatok, vagyis a fiatal állatok létszámának csökkenése. Azt is látni kell, hogy a tejtermelés megítélése is egyre rosszabb az Európai Unióban. Ez nem csak a fogyasztók oldaláról látszik (tej helyettesítő növényi termékek térhódítása), hanem a termelők is egyre nehezebb helyzetben vannak. Nincs munkaerő, nem térülnek meg a befektetések az egyre magasabb beruházási árak és a lassan növekvő felvásárlási ár tendenciája miatt, a növekvő takarmányköltségek pedig – amelyek az Európai Unió stratégiai céljai miatt, mint kevesebb műtrágya, kevesebb vegyszer, vetésváltás, ugaroltatás stb…, egyre emelkednek – a jövedelmezőség csökkenéséhez vezetnek. Hiába jobbak a tejfelvásárlási árak, mint az előző években, az előbb említett összefüggések negatív végeredményhez vezetnek. Egyre több gazda adja fel a termelést, pláne, ha a vágóárak emelkednek, ami arra sarkallja a tejelő gazdaságokat, hogy „most jó áron vágassák le tehénállományaikat”. A húsmarha tartó gazdaságok létszámadataiban ez még nem látszik annyira, mint a tejelő szektorban, de hogy meddig, az csak idő kérdése.
Természetesen az európai szakértők is kizárólag a statisztikai adatok alapján és a kontinensünkön történő tendenciák alapján tudnak prognózist mondani. Ez a „jövendölés”, azonban, hogy mennyire valósul meg, és mi lesz az ágazat valódi alakulásának iránya, csak a következő néhány évben kerül megválaszolásra. Mi, hazai húsmarha tartók, tenyésztők addig is annyit tehetünk, hogy továbbra is legjobb tudásunk szerint végezzük munkánkat, dacolva az időjárással és sokszor a gazdasági helyzetünkkel fejleszteni próbálunk, mert ágazatunk jövője nem csak a piactól és az Európai Unió elvárásaitól függ, hanem attól a munkától, amit mi magunk végzünk. Persze, hogy a piac, az Európai Unió elvárásaiért nyújtott támogatások, vagy a befektetett munka minősége adja a jövedelmezőség gerincét – arról a vélemények eltérők. Bármilyen egyértelműnek is tűnik sokak számára a helyzet, erről a kérdésről bizonyára sokat lehetne vitatkozni.
Dr. Szücs Márton
Elérhetőség:
Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesülete
Cím: 1134 Budapest, Lőportár u. 16.
Telefon: 1/412-5098
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: www.limousin.hu
Kövessen minket, és további agrárgazdasági híreinket: www.facebook.com/AgrarvilagMagazin
