AGRÁRVILÁG Magazin

Kövesd te is!

Partnereink

Az aszályos év és az aflatoxin

Az Aspergillus flavus szántóföldi kártételét ismertetjük és az ellene alkalmazható védekezési lehetőségeket.

  1. Életciklus és környezeti igények

Az Aspergillus gombák gyakori fajai a talajok gombaközösségének. Ezek a sárga és zöld színű penészgombák világszerte előforduló kórokozó gombák. Jellemzően a kukoricaállományban a meleg és száraz körülmények aflatoxinok termelésére (melyek a legerősebb rákkeltő toxinok egyike) késztetik e penészgombákat. A gabonák tárolása során pedig a magas nedvességtartalom serkenti tovább ezeknek a mikotoxinoknak a termelését.

1729-ben, első mikroszkópos megfigyelésekor az őt tanulmányozó tudósnak a gomba alakjáról a szenteltvíz-locsoló (aspergillum) alakja jutott eszébe, és ennek megfelelően nevezte el a nemzetséget. Haszonállatoknál a toxin májkárosodást, csökkent szaporodási képességet, romló hozamokat (tej, tojás) okoz. Az állati termékek fogyasztásával az ember megbetegedését, súlyos esetben a halálát is okozhatja a toxin.

A mérsékelt éghajlati övben található közép-európai országokban, köztük Magyarországon a mezőgazdasági termékek aflatoxin-szennyezettsége sokáig nem jelentett egészségügyi kockázatot. Az elmúlt években azonban különböző mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek aflatoxin szennyezettségéről számoltak be olyan országokban is, ahol eddig ez nem volt jellemző.


A melegedő klíma miatt az eddig jórészt mediterrán térségekben problémát okozó aflatoxin-termelő gombákkal és aflatoxinokkal szennyezett terményekkel a mérsékelt éghajlattal rendelkező országokban is egyre inkább számolnunk kell

A legnagyobb mértékben toxintermelő Aspergillus flavus faj optimális növekedési hőmérséklete 37 °C!  Növekedési ütemét tekintve 30-55 °C között gyorsan, 12 és 15 °C között lassabban fejlődik.

A hőmérséklet és a szárazság jelentős hatással van a növény-gomba kölcsönhatásra, mert mind a gazdanövény, mind a gomba anyagcseréjére, ellenálló-képességére erőteljesen hatnak. Az Aspergillus gombák optimális körülmények között ami számára a magas hőmérsékletet és alacsony nedvességtartalmat jelenti jól fejlődnek. Ilyen körülmények között a gombák bőséges konídiumokat (ivartalan spórákat) képesek előállítani, amelyek könnyen szétszóródnak a levegőben. 


Aspergillus flavus a kukoricacsövön

Az említett Aspergillus flavus micélium (gombafonalak laza szövedéke) vagy szklerócium formájában (vastag, kemény micéliumtömegben) telel át a talajban. A szkleróciumok ezt követően kicsíráznak, hifákat és ivartalan spórákat, konídiumokat termelnek. A konídiumok rovarok és szél útján terjednek a környezetben. A földimogyoró esetében a talajban lévő gombák fertőzhetik a növényt, míg más haszonnövényeknél a fertőzés a levegőben szálló konídiumokkal történik.

A fertőzési forrás a talajból indul ki tehát. A növényi maradványokon lévő gomba micélium az elsődleges szaporító ágens. Az erősen melanizált, tömörödött micéliumtestek, szkleróciumok fertőzött növényi maradványban és a talajban fontos szerepet játszanak a gombák túlélésében.

A növényeket érő aszály stressz és a rovarok által okozott rágás, nagymértékben hozzájárulnak az Aspergillus flavus fertőzéséhez.  Az általa termelt aflatoxin termelést sok tényező befolyásolja. Ilyenek a gomba számára elérhető szén- és nitrogénforrások megléte, a környezeti tényezők közül a pH, a hőmérséklet, a vízaktivitás, az oxidatív stressz, stb. 

Nem termel minden törzs azonban toxinokat. Melegebb éghajlaton nagyobb a nagy koncentrációban aflatoxint termelő törzsek aránya, ám nem ritka, hogy egyes populációk túlnyomórészt nem is toxikusak.

A biológiai védekezés egyik formája, amikor a nem toxikus törzsek elterjesztése történik a területen, melyek gyorsan elszaporodva gyakorlatilag kiszorítják a toxikus törzseket.

A kukorica aflatoxin-szennyezettségének hosszú távú csökkentésére a biológiai készítmények használata, a rovarok elleni védekezés, az új kukorica aflatoxin toleráns hibridek bevezetése, valamint hatékony kémiai vegyszerek kombinált alkalmazása lehet a megoldás.  

  1. Biológiai védekezés mikroorganizmusokkal

Ígéretes terület a biológiai módszerek alkalmazása. Számos eddigi kutatás alátámasztotta többek között a Trichoderma fajok, valamint egyes Bacillus fajok használatának eredményességét mind a talajkezelés, mind a növények kezelésének esetében a betegség visszaszorításában, illetve az aflatoxin tartalom csökkentésében.

Nemzetközi kísérletek mutattak rá, hogy a Pseudomonas fluorescens és a Bacillus subtilis nyilvánvalóan gátolják az Aspergillus flavus növekedését. Gátlási arányuk elérte a 93%-ot, illetve a 68%-ot.

Laborkísérleteink során magunk is vizsgáltuk számos baktérium és gomba antagonista hatását az Aspergillus flavus törzs fejlődésére. A gomba szuszpenziót húspepton tápagar lemezek felületére szélesztve, baktérium tartalmú korongokat ráhelyezve, az inkubációs idő leteltével vizsgáltuk a gomba-baktérium interakciókat.

 
Bacillus subtilis: A baktérium erőteljesen növekedett, a gomba nem tudta kolonizálni.
A gomba körbe nőtte, de nem tudott ránőni a baktériumra, továbbá a B. subtilis antifungális anyagainak erőteljes termelése hatására nem tudott spórákat sem képezni
 


Pseudomonas fluorescens: Hasonlóan a B. subtilishez, a baktérium erős növekedésre volt képes, a gomba a baktérium közelében gyengébb növekedést mutatott


Trichoderma asperellum: Erőteljes kioltási zóna figyelhető meg a két gomba interakciója során. A Trichoderma az erőteljesen növekedő Aspergillus flavust visszaszorította, majd elkezdte „megtisztítani” a pázsitot 

  1. Technológiai ajánlásaink

Láttuk azt, hogy az Aspergillus flavus a talajban telel át, a szármaradványokon, akár micélium, akár szklerócium formájában. Tavasszal a csírázást követően további hifákat, valamint ivartalan spórákat termelnek. Innen, a szél és a rovarok szétszórják, fertőzik a növényt. A levelekre jutva, sebzési felületen is fertőz, a csöveket a kukorica bibéjén, bajuszszálain keresztül bejutva fertőzi meg. Itt a szemeken szintén a micéliumokból kicsíráznak az ivartalan spórák. A szár és levélmaradványokkal ezek a talajba jutnak ősszel.

Beavatkozási lehetőségeink között elsődleges az őszi tarló kezelése, hiszen a kórokozó a növényi maradványokon fog áttelelni.
Az őszi-téli időszakban szaprofita (holt szerves anyag fogyasztó) életmódot folytató Aspergillus életterét mindenképpen csökkenti az elbontott szármaradvány. Ugyanakkor, még ebben az őszi időszakban szükség van olyan mikroorganizmusokra, készítményekre, melyek megakadályozzák a telepeik fejlődését és szaporodását.

Phylazonit Rizo NG készítményünk törzsei megfelelnek erre a célra. Hatékonyság tekintetében mindenképpen célszerű a 15 l/ha dózis alkalmazása. A maradványok bontására használt Phylazonit Tarlóbontó NG 10-15 l/ha dózisú alkalmazásával együtt hatékonyabban vehetjük fel a harcot a kórokozó ellen.

A tavaszi talajoltás a szkleróciumokból és a hifákból kihajtó és spórákat kibocsájtó gombaképleteket csökkentheti a talajban.

A Phylazonit TrichON Trichoderma asperellum gombát tartalmazó készítmény hasonló módon használható az őszi tarlóbontás időszakában 50 g/ha dózisban, illetve a tavaszi talajoltáskor 100 g/ha dózisban, magában, vagy kombinált baktériumos kezelésben.

 

Kövessen minket, és további agrárgazdasági híreinket: www.facebook.com/AgrarvilagMagazin