A szervesanyag-tartalom növelésére tarló- és szármaradványok, zöldtrágya, szerves trágya, esetleg komposzt felhasználásával, takarónövények alkalmazásával van lehetőségünk.

Az ún. „stabil” szerves anyag (humusz) alapfeltétele a kedvező morzsalékosság és a megfelelő aggregátum stabilitás kialakulásának, ami a víz és tápanyag raktározó és szolgáltató képesség fontos és meghatározó tényezője.

Több tápanyag, nagyobb hozam! A Phylazonit Tarlóbontó segítségével támogatjuk és irányítjuk az elhalt növényi részek lebomlását, tápanyaggá válását

Számos cikkben és fórumon jártuk már körbe a témát, miszerint az egyik legegyszerűbb és magától értetődő szerves anyag és ásványi anyag pótlás a szármaradványok felhasználása e célból – vagyis a tarlóbontás. A növényi maradványok szántóföldön hagyásával, irányított lebontásával a talaj szervesanyag-tartalmának növelésével a talaj fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait tudjuk pozitívan befolyásolni, ilyenek például a talajnedvesség, morzsaállékonyság, kationcsere kapacitás, aktívabb talajélet, stb.

A szerves anyag fontossága azért is kiemelkedő, mert annak növelésével, pótlásával több nedvességet fogunk tudni megőrizni, ami szintén kulcsfontosságú lesz a következő évek gazdálkodásában.

A szármaradványok szervesanyag-tartalma mellett azok tápanyag tartalma is óriási jelentőséggel bír. A betakarításra kerülő kukorica szántóföldi mellékterméke – 10 tonna szemtermés esetén – több mint 90 kg nitrogén, 45 kg foszfor (P2O5), és akár 160 kg kálium (K2O) tartalommal bír. Ez a tápanyagmennyiség természetesen nem táródik fel teljes mértékben egy év alatt, sőt, kedvezőtlen talajviszonyok esetén még 3 év alatt sem.

A sikeres gazdálkodás a szármaradványok bontásával kezdődik!

Vizsgálataink szerint mikrobiológiai készítmények használatával a tarlóbontás során a nitrogén 30-40%-a, a foszfor 40%-a, a kálium 80-90%-a feltáródhat 6 hónap alatt a szármaradványokból. Hogy e mennyiségből mennyit képes felvenni a kukoricát követő gabona, szintén sok tényezőtől függ, e tápanyagok lekötődésére, kimosódására is bizonyosan számíthatunk.

Különösen érdekes a kálium feltáródása és felvétele, hiszen amellett, hogy nagyon nagy mennyiségben tartalmazzák a kapásnövények, hihetetlen gyorsan tud mineralizálódni a szármaradványok bomlása során. Erre szükség is lehet, hiszen a búza teljes káliumigényének 90%-át fel is veszi fejlődésének első 6 hónapjában.

A foszfor és a nitrogén esetében jóval lassabb feltáródással számolhatunk, ám előbb vagy utóbb a talaj tápanyagkészletét fogják növelni.

Megtérül-e a tarlóbontásra fordított energia és költség? 

Számításaink szerint, és az itt látható táblázat adatai szerint: IGEN, MEGTÉRÜL!

A szármaradványok lebontásának mikrobiológiai támogatásával adott esetben a kiadott műtrágya dózisok csökkentése, a kártevő gombák életterének szűkítése is javunkra billentheti a mérleg nyelvét. Arról a tényről nem is beszélve, hogy egy szerves anyagban jól ellátott, kedvező talajállapotú talaj művelése is kevesebb energiaráfordítást fog igényelni, ami szintén jelentős segítség a költségoptimalizálás irányában.

Kövessen minket, és további agrárgazdasági híreinket: www.facebook.com/AgrarvilagMagazin