A szármaradványok kezelése, a bennünk felhalmozott tápanyagok feltárása, ligno-cellulóz tartalmuk irányított bontása mikrobiológiai termékekkel ma már a termesztéstechnológia elfogadott eleme.

Hatékonyságukat bizonyítani nem csak bonyolult laborvizsgálati módszerek hivatottak, megteszi azt egy ásó is.

A nyári időszakban, a fokozódó aszálynak kitett területeken gyakran válik kérdésessé a tarlóbontás alkalmazása. Minden esetben elsődleges fontosságú a talaj vízkészletének megőrzése. A betakarítás utáni azonnali, sekély tarlóhántás során a kapillárisok lezárásával, a szármaradványok szétterítésével igyekszünk a még meglévő vizet a talajban tartani. A szárbontó készítmények kijuttatása abban az esetben válik időszerűvé, amikor a tarlómaradványok nagy része leforgatásra is kerül, ez esetlegesen egy későbbi tarlóápolási művelettel valósítható meg. A leggyorsabban, legegyszerűbben és leghatékonyabban – a munkaműveletek számát is minimalizálva – a munkagépre szerelt speciális Phylazonit kijuttató és vezérlő rendszerrel biztosítható a kijuttatás, amit azonnal bedolgozás is követ.

A kalászosok betakarítása után vagy akár a repce vetése előtt is, van lehetőségünk a mikrobiológiai bontásra. A minimális talajborításra vonatkozó HMKÁ6 előírásának megfelelően, a sekély tarlóhántás elvégzésével is juttathatunk a mikrobiológiai készítmények működéséhez elegendő mennyiségben szármaradványt a talajba. Amennyiben például az AÖP „mikrobiológiai készítmények alkalmazása szántóföldi területen” gyakorlatát választotta a gazdálkodó, a 10 cm-ig történő sekély műveléssel, bedolgozással a HMKÁ6 előírásainak betartása mellett is biztosítható a szármaradványok irányított bontása.

A talajba kerülő szerves anyagok a PHYLAZONIT új generációs, légköri nitrogén megkötésére alkalmas baktérium készítményeivel összekapcsolódva humuszanyagokat hoznak létre, melyek hosszútávon járulnak hozzá a talaj tápanyag-szolgáltató képességéhez. Az ilyen szerves anyagok a talaj vízmegtartó képességét is nagy mértékben javítják.

Érvként szólhat a nyári időszakban alkalmazott bontás mellett, hogy megakadályozható a bontási folyamatokba becsatlakozó – a talajban egyre nagyobb számban jelen levő – káros gombafajok felszaporodása (pl. fuzárium). Ennek a következő kultúra biztonságos csírázása, kezdeti fejlődése, illetve a növényvédelmi költségek optimalizálása kapcsán lehet jelentősége.

Bár a bontás hatékonysága több tényezőtől is függ, leginkább a hőmérséklet, a talajnedvesség, valamint a szerves anyag C/N aránya (alacsonyabb érték könnyebb bonthatóságot jelent) határozza meg annak intenzitását. A nyári és őszi talajállapot (az extrém kivételektől eltekintve) a bontást végző mikroorganizmusok számára talán a legideálisabb az év során, amit kísérleteink is jól alátámasztanak.

Elgondolkodtató és nagyszámú talajvizsgálat adatait értékelve el is mondható, hogy a talajaink mikrobiológiai degradációja jelentős mértékű, nem ritkák a grammonként kimutatható százezres – egymilliós össz-csíraszámok sem. Viszonyításként álljon itt a tavalyi évben az „Év Talaja” címet kiérdemlő hódmezővásárhelyi talajszelvény, amely ugyan antropogén hatásoktól sem mentes, bolygatatlan gyep talaj, aminek a talajbaktérium és gombaszáma grammonként (!) meghaladta a száztízmilliót!

Úgy vélem, minden mikrobiológiai kezeléssel ezt az anomáliát vagyunk hivatottak mérsékelni, és teszünk próbát ennek a jelentős, a termés minőségére és mennyiségére is erősen kiható problémának az orvosolására.