AGRÁRVILÁG Magazin

Kövesd te is!

Partnereink

Vajon mi vár a húsmarhatartókra 2023-ban?

Bár 2022 végén annak örülhet leginkább a legtöbb húsmarhatartó, hogy túlélte az évet, azonban fel is teheti a kérdést: vajon mi várhat a húsmarha-tartókra a következő évben? Idén folyamatosan emelkedő takarmányárak, energiaárak, műtrágyaárak borzolták a termelők idegeit az első félévben, majd az aszály miatt a takarmányellátás került veszélybe, sőt a legeltetési szezon közepén véget kellett vetni a szabad-tartásnak az ország keleti felében, ami nagyon rosszul érintette a legtöbb gazdát.

Mint azt annyiszor hangsúlyoztuk már cikkeinkben az év során, a húsmarha-tartás gyepre alapozott, legalábbis az „anyatehén tartás” periódusa, ahol az anyák alatti borjak növekedése nagy mértékben a legeltetés alapú tejtermelés mennyiségétől függ. Nyilván a fű a legolcsóbb takarmány ebben a szakaszban, hiszen a betakarított takarmányra jelentős költséget kell fordítani, és így nem mindegy, hogy az állat egy év alatt hány napot takarmányozható betakarított takarmánnyal, illetve természetes „lábon álló” zöldtakarmánnyal, például fűvel. Ez egy kettős problémát jelentett 2022-ben, mert az aszály miatt a vegetáció egyik fontos periódusában sem legeltetni, sem szálastakarmányt betakarítani nem lehetett.

Sajnos a klímaváltozásról egyre több tudományos cikk azt vallja, hogy azt visszafordítani már lehetetlen, ezen a ponton már túlléptünk. Ha azonban még a határán lennénk esetleg, akkor sem látszanak a világban olyan erőfeszítések, amelyek hatékony eredményt érnének el a közeljövőben azon tevékenységek beszüntetésével, amelyek jelentősen hozzájárulnak a globális felmelegedéshez. Ezek a szektorok ugyanis az energia-, és a közlekedési, szállítási ágazatok. Elég csak a közelünkben zajló orosz-ukrán konfliktusra gondolni, melynek következményeként mindenki az energiahiánytól retteg, ami által egyre világosabb a kép: energia hiány nem léphet fel, mert annak nagyon súlyos gazdasági következményei lehetnek. Gyors, nagy hatásfokú energiát pedig legkönnyebben a fosszilis energiahordozókból lehet előállítani, a megújuló energiák bizonytalanok, időszakhoz kötöttek, és azokat is nagy mértékben befolyásolja a globális éghajlat pl. vízerőművek, melyeket a gleccserek vize táplál –. Az itt említett „nélkülözhetetlenség” pedig priorizálja az ágazat fenntartását, melynek bizonyítéka, hogy az energiaipar és a szállítmányozás a jelenlegi körülmények között sokkal több üvegházhatású gázt pumpál a légkörbe, mint a mezőgazdaság, mégis a mezőgazdaság és az állattenyésztés szén-dioxid és metánkibocsátásáról beszél többet a sajtó.


Üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ban

Az üvegházhatású gázkibocsátás ágazatonként

Az Európai Unió kitűzött célja a 2023-2027 közötti időszakban a klímaváltozást csökkentő intézkedések integrálása valamennyi ágazatában a gazdálkodásnak, sőt az élet további területein is, mint például a Greendeal program nagyszabású épületkorszerűsítést céloz lakossági szinten. Ennek a programnak mezőgazdasági vonatkozásai is vannak. Az európai zöld megállapodás (Greendeal) éghajlati paktuma és klímarendelete főként a „Természet megóvása” (Protecting Nature), valamint a „Termőföldtől az asztalig” (Farm to Fork) stratégiák szabályainak kiterjesztésével próbálja a mezőgazdasági ágazat teljes élelmiszeripari termelését egy „zöldebb” koncepcióba öltöztetni, melynek törekvései kétségtelenül egy „jobb jövő” felé mutatnak (legalábbis a Föld éghajlat-változásainak szempontjából), azonban valószínűleg nagyobb ráfordítással, így termelői árnövekedéssel járnak majd, amely a piac törvényei szerint a fogyasztói árakban realizálódik. Vagyis a fogyasztónak kell megfizetni majd a környezetvédelmi és klímavédelmi törekvéseket. Sajnos napjainkban az előrejelzések egyre gyakoribb hőmaximumokat jeleznek, ami a földi klíma változásának már kitörölhetetlen bizonyítéka. Már csak az a kérdés, a felmelegedés milyen ütemben folytatódik. Vajon lépést tud tartani vele az emberiség, vagy sem? Ezek mellett a „filozófikus kérdések” mellett azonban a napnál is világosabb az előrejelzésből, hogy a mezőgazdaságnak egyre több aszályos időszakkal kell számolni a jövőben. Sajnos ez nem túl megnyugtató – ha visszakanyarodunk témánkhoz – a gyepre alapozott állattenyésztési ágazatok szempontjából.


Az európai zöld megállapodás éghajlati paktuma és klímarendelete „zöldebb” koncepciót ígér
 

Az Európai Unió álláspontja szerint a megoldás két pillérben valósulhat meg. Az egyik az öntözés támogatásának szabályozása, mely nagyobb mértékű és hatékonyabb vízhasználatot tesz lehetővé a 2023-2027 közötti időszakban, bár az Európai Számvevőszék ezeket a rendelkezéseket még most is erősen kritizálja. A „vízkeret” irányelv, amely az EU területén belül mintegy 110 000 „víztestre” vonatkozik, tulajdonképpen egy vízgazdálkodás-irányítási rendszer alapszabály csomagja, ahol a vizek veszélyeztetettségét, a vízmennyiség ágazati, területi igényét, illetve az alternatív és fenntartható öntözővízforrások lehetőségeinek kiaknázását próbálják meghatározni és a felhasználást támogatni. A másik pillér a természetes vízi élőhelyek megőrzése, vagyis azoknak a területeknek a mezőgazdaságból történő kivonása, ahol természetes vízi élőhelyek jöhetnek létre – vagy bizonyítottan azok voltak a múltban és napjainkban is visszaalakíthatók, így ezek a területek vízbázist jelenthetnek az aszályos időszakokban is. Az összes többi közvetlen beavatkozás, támogatás csak az adott pillanatban történő kárenyhítés – pl. egy aszályos időszak sújtotta takarmánytermesztési periódusban az emelkedő takarmányárak szállítását célzó támogatás stb… – céltörekvéseként fogható fel.


Az öntözés támogatásának szabályozása nagyobb mértékű és hatékonyabb vízhasználatot tesz lehetővé

Ha áttérünk a következő mezőgazdaságot befolyásoló stratégiai tervre, azaz a „Termőföldtől az asztalig” (Farm to fork) stratégiára, akkor itt egy-egy termékpálya, a termelőtől a fogyasztóig történő eljutásának útját befolyásolják az irányelvek. Az Európai Unió támogatja, hogy az „alapterméktől” a „késztermékig” a lehető legrövidebb úton lehessen elérni, és a fogyasztó is a lehető legközelebb legyen a termékelőállítás helyszínéhez. Ennek az irányelvnek már 2019 és 2020 során is érvényt szerzett az Európai Unió több rendelkezésen, támogatáson keresztül, sőt hazánkban például a húsmarha ágazatot tekintve szintén történtek előrelépések. Ennek az irányelvnek a jegyében hozta létre a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal a „kiváló termék alap és arany fokozatát”, ahol a húsmarhák helyi, megújuló energiát használó vágásából, a termékek környezetkímélő csomagolásából, valamint a minimális szállítási intervallumokat megvalósító „fogyasztóhoz juttatásából” származó „környezetkímélő törekvéseket” prémium kategóriájú jelzéssel lehet ellátni – természetesen nem a termékminőség rovására – , ezzel nagyobb hozzáadott értéket hozva létre. Amennyiben a fogyasztó értékeli ezeket a törekvéseket azzal a cselekvésével, hogy ilyen terméket vásárol – és persze ezért kész nagyobb összeget is fizetni – a kezdeményezés célt ér, tehát megtörtént az előrelépés a termék rövidebb ellátási láncban történő értékesítése terén. Sok hasonló célkitűzéssel rendelkezik a stratégia, így feltehetően a rövidebb ellátási lánc irányába történő elmozdulás támogatása kiemelt cél lesz az elkövetkező években, mert csak így csökkenthető a szállítás okozta környezetterhelés, az árrések miatti fogyasztói árnövekedés, illetve az élelmiszerhulladék felhalmozódás valószínűsége.


 A húsmarha ágazatban „kiváló termék alap és arany fokozat” termékpálya monitoring Nébih jelzéssel lehet ellátni prémium kategóriájú húsokat

Sajnos egyre több nehézséget okozó rendelkezés is napvilágot lát a „Termőföldtől az asztalig” stratégia jegyében. Ilyen például a környezetvédők, illetve főként az állatvédők által egyre jobban felkarolt „élőállat szállítási tilalom” bevezetésének kampánya. Jelenleg a szabályozás már az Európai Parlament előtt van, amely ebben az évben felállított egy „vizsgálóbizottságot” abból a célból, hogy értékelje az Európai Unió területén történő állatszállításokat a lehetőleg legtöbb szempont figyelembevételével, és 2023 elején tegyen az asztalra egy állásfoglalást és egy szabályzat tervezetet, melynek könnyen az lehet az eredménye, hogy belátható időn belül az élő állatok helyett a hússzállításra kellene átállniuk a tagállamoknak. A vizsgálóbizottság év végi jelentése szerint minden évben haszonállatok millióit szállítják vágóhídra, hizlalásra vagy tenyészállatként közúton, tengeren, vasúton és repülővel az EU-n belül és azon túl, és bár a szállítás közben az állatok jólétét a külön ezzel foglalkozó, 2005-ben elfogadott szabályozással kellene garantálni, azonban ez nagyon kevés esetben történik meg.


 Az élőállat szállítás egységes szabályozására az Európai Parlament 2022-ben vizsgálóbizottságot állított fel

A leggyakoribb szabályszegések közé tartozik a szükségesnél alacsonyabb belmagasság, kevesebb víz vagy takarmány biztosítása, a szállításra nem alkalmas állatok mozgatása és a túlzsúfoltság. Visszatérő probléma, hogy a szállításra szélsőséges hőmérsékleti viszonyok között, hosszú idő alatt kerül sor. A helyzet javítása érdekében az Európai Parlament vizsgálóbizottsága megvizsgálja, hogy milyen hatással lenne az európai gazdaságra, ha a tenyészállatok helyett sperma- vagy embriószállítást, a vágóhídra szállított jószág helyett pedig a hasított testek és hús szállítását részesítenék előnyben az egyes piaci szereplők. A cselekvési tervet legkésőbb 2023 elején kell előterjesztenie a bizottságnak, amely támogatja ezt az átmenetet, és amely alapján az Európai Parlament 2023-ban rendeletet alkothat a szabályozásra, mely feltehetően majd 2024-től kerül érvénybe. Természetesen a vizsgálóbizottságnak a szükséges változások gazdasági-társadalmi hatását enyhítő pénzalap létrehozására is javaslatot kell tennie. Bár egyelőre csak javaslatokról van szó, ha végül az Európai Parlament kötelezvényére az Európai Bizottság valóban szigorítaná vagy netán betiltaná az élőállat-szállítást a közösségben, az komoly érvágást jelentene a hazai állattenyésztőknek is. Ugyanakkor persze hosszútávon mindenképpen számítani kell arra, hogy a különböző zöldmozgalmak erősödésével idővel korlátozni fogják az állatok szállítását az Európai Unióban. Ez a lépés drasztikus hatásokkal járna az ágazatban. A felkészüléshez többévnyi fejlesztésre lenne szükség, például a vágóhídi kapacitás jelenleginél jóval nagyobb növelésére. Emellett a hizlalási kedv növekedését is ösztönözni kellene, ami jelenlegi körülmények között nagyon nehéz lenne, ugyanis az energiaárak és az energiahordozó árak miatti költség olyan jelentősen megnövelte a hízóüzemek, hízótelepek takarmányozási ráfordításait, hogy azok még a napjainkban tapasztalható magas termelői árak esetén sem tudnak jövedelmet realizálni.


Az Európai Unió stratégiai céljai

Az Európai Unió stratégiai terve 2030-ig az „európai zöld megállapodás”, valamint a „Termőföldtől az asztalig” irányelveken keresztül kívánja átalakítani a mezőgazdaságot olyan módon, hogy az előirányzott távlati célokat elérje. Ezek a célok a klímasemlegességetvagyis a kibocsátott és visszaalakított üvegházhatású gázok egyensúlyát, illetve egy egészségesebb, vegyszerektől és „nem természetes anyagoktól” kevésbé terhelt életmód létrehozását célozzák, amely valóban nemes irányelv, azonban a célok elérése a kitűzött idő alatt gyökeresen megváltoztathatja a gazdaságot és az élelmiszer-termelést. Ez a változás pedig kulcskérdés a napjainkban rohamosan növekedő népesség szempontjából. Mivel egyre több ember él a Földön, egyre nagyobb szükség van élelmiszerre. Az Európai Unió irányelvei azonban drágítják az előállítást, sőt konkrét irányelvek– pl. a természetes élőhelyek védelme, rehabilitációja, az ugaroltatás, zöldítés, diverzifikáció stb…– kevesebb termelést, valamint területek művelésből való kivonását eredményezik. Ha elmegyünk amellett, hogy az összes élelmiszertermelés ezekkel az irányelvekkel csökken, még akkor is számolnunk kell azzal, hogy az egyes termékek drágulását a piac a kereslet megtorpanásával, extrém esetben csökkenésével fogja lereagálni, így több termelő gazdálkodó is kénytelen lesz befejezni tevékenységét, ami további élelmiszer-csökkenéshez vezet. A fogyasztói áremelkedés és a kínálatcsökkenés az egyes termékek közötti preferencia átalakulásán túl akár pániktevékenységekhez is vezethet, gondoljunk csak arra mi történt, amikor a COVID-19 vírushelyzet miatti korlátozások készlethiányt eredményeztek, és a pánikvásárlás eluralkodott az egész világban. Pedig ez csak egy pillanatnyi probléma volt, amely azóta az újranyitással megoldódott. A termelők gazdálkodással való felhagyása azonban nem visszafordítható folyamat, mert sokan, akik befejezik ezt az életformát, már nem valószínű, hogy visszatérnek a mezőgazdaságba. Különösen igaz ez az állattartás esetén. Ha egy gazda felszámolja húsmarha állományát, vagy esetleg tejelő tehenészetét, akkor már egyátalán nem jellemző, hogy újrakezdi, mert ezekben az ágazatokban a beruházásigény igen magas. Kérdés, hogy az Európai Unió figyelembe veszi-e ezeket a szempontokat. Mindenesetre azt látjuk, hogy az EU elkötelezett olyan törekvések elérésében, mint például az üvegházhatású gázok 50%-os csökkentése az egyes mezőgazdasági ágazatokban, az antibiotikumok 50%-os csökkentése az állattenyésztésben, a növényvédőszerek szintén 50%-os visszaszorítása a növénytermesztésben, illetve a műtrágyahasználat 20%-os csökkentése 2023-ig. Mindemellett az Európai Unió azt is szeretné elérni, hogy 2030-ra a biogazdaságok az összes termelő gazdaság legalább 25%-át, vagyis egynegyedét tegyék ki, amely nagyon nagy szerkezeti változást jelent a termékelőállításban és a termelői, illetve fogyasztói árak tekintetében. Ez egyelőre nem világos, milyen mértékben viselhető el a fogyasztók számára, főleg a jelenlegi háborús konfliktus miatti inflációs környezet-ben.

Sajnos az elfogadott, 2023-2027 közötti Közös Agrárpolitikai stratégiai terv annak ellenére, hogy rengeteg beavatkozást tartalmaz, amelynek feltételeit a gazdák választhatják meg tevékenységük és lehetőségeik mérlegelésével, több gazdálkodó véleménye szerint inkább a növénytermesztőket segítik, mint az állattenyésztőket. Bár a gazdaságfejlesztések, létesítményfejlesztések, illetve a vidékfejlesztési stratégia irányelvein belül megvalósuló korszerűsítési pályázatok, fiatal gazda beruházások támogatásai nagy segítséget adhatnak a gazdálkodóknak, sőt az állatjóléti intézkedések már 2022-ben is nagy lehetőségeket adtak az állattartók kezébe, mégis sokan úgy látják, hogy az állattenyésztés, mint önálló tevékenység támogatása kevésbé hangsúlyos a következő 2023 és 2027 közötti időszakban. A termeléshez kötött támogatások megtartása, illetve a bázis alapú jogosultságok fokozatos eltűnése sokak szemében jó eredmény, azonban a támogatások feltételei inkább szigorodtak – pl. anyatehén tartás esetén a bejelentési kötelezettség alá tartozó határidők be nem tartásának fokozott ellenőrzése –, mint praktikusabbá váltak volna – továbbra is felvehető ugyanolyan mértékű támogatás a szárzúzott, gazdálkodás alá nem vont területek, mint az aktív gyepgazdálkodást, vagy legeltetést folytató gazdaságok által kezelt területek után–. Ez olyan hangulatot eredményez a gazdálkodók körében, mintha az állattartást kevésbé támogatná az Európai Unió, sőt a természetes élőhelyek megóvása, rehabilitációja, zöldítés, ugaroltatás miatti termőhelykivonás miatt az a látszat kezd körvonalazódni, minta az Európai Unió nem is akarná, hogy a kontinensen fejlődjön, vagy jelenlegi mértékben megmaradjon az állattartás. Többen szándékos csökkentését vizionálják az ágazatnak az intézkedések mögött, melynek bizonyítékát a növényi alapú húshelyettesítő termékek, vagy a mű-húselőállítás preferenciája, a rovarfehérje fogyasztásának egyre szélesebb körben történő publikálásának támogatása, illetve a vörös hús – sőt sok esetben egyáltalán a húsok – egészségtelen termékként történő megbélyegzése jelenti.


 Az „európai zöld megállapodás” stratégiai célkitűzései

Szerencsére egy idén született tanulmány rámutat, hogy a vörös hús semmivel sem okoz nagyobb egészségkárosodást, mint az egyéb alapvető szükségletű termékek fogyasztása, sőt előállításának vízfelhasználása sem olyan nagymértékű, mint amekkorának állítják egyes „szószólók”. Persze a hamis vádak mindig „nagyot szólnak” abban a pillanatban, amikor azokat nagy ovációt és népszerűséget okozó körítéssel teszik közzé valamely fórumokon, aztán persze mikor kiderül az igazság, akkor az már kevésbé kerül a reflektorfénybe, sőt a felelősségre vonás is gyakran elmarad, illetve a kiigazítás lendülete össze sem hasonlítható a hamis állítás megjelentetésének impulzusával. Meg aztán már ki kíváncsi még egyszer ugyanarra a témára? Sőt, egy-egy híradást adó médium megbízhatóságát kifejezetten rombolná, ha az általa közölt, nagy népszerűséggel bemutatott és „alátámasztott” állítás később megcáfolódna. Egy szó, mint száz, a vörös hús egészségre gyakorolt hatását – melyet még egyszer hangsúlyozzuk, hogy semmivel sem rosszabb, mint egyéb termékek esetén – talán nem kíséri tovább az a negatív megítélés, amelyet szándékosan gerjesztettek az utóbbi időben. Ugyanis ez a termék igazi, természetes környezetben készül (a marhatartás világszerte gyepre alapozott), melynek bizonyítéka, hogy a hús vörös színe az izomban raktározott mioglobinból ered, ami annál intenzívebb, minél több a harántcsíkolt izomban a miozin, vagyis az a molekula, amely az aktin fonalakat összehúzza a mozgás során. Tehát minél több a miozin, annál többet mozgott az állat, így az intenzív vörös szín aktív, folyton mozgó, helyváltoztató, vándorló állatról tanúskodik, mely nem zárt tartásban élt, nem korlátozott környezetben termelt. Mindezek alapján a fogyasztó eldöntheti, mely állati terméket, vagy húst preferálja. A döntés alapja lehet tehát logikai összefüggéseken alapuló, tudományos – amelyet most ismertettük–, és lehet „rémhír” alapú, melyet mindenféle biológiai összefüggés nélkül lobbisták terjesztenek, és nagy „ellenérdekelt cégek” dobnak a reklámpiacra.


A vörös hús igazi, természetes környezetben „készül”!

Sajnos az Európai Unió irányelvei nem biztos, hogy hosszú távon a gazdaságilag fenntartható állattartást támogatják, és szemmel láthatólag ez nem is okoz különösebb megrendülést az Európai Bizottságban. Bár a szakmai szervezetek és a civil párbeszéd vezetői folyamatosan tiltakoznak, és szakmai „cáfolatokkal” látják el a bizottság vezetőit, mégis úgy tűnik, hogy az állattenyésztés visszaszorulása csupán annyit jelent a döntéshozók szemléletében, hogy kevesebb üvegházhatású gáz (szén-dioxid, metán) kerül vissza a levegőbe. Kétségtelen tény, hogy a legelő állatok a növények által a levegőből visszaalakított szén-dioxidot szénhidrát formájában felveszik, majd azt „visszaböfögik”, kilélegzik a légkörbe, azonban ez a szén-dioxid mennyiség biogén szén-dioxid, vagyis eleve a légkörből kerül a körforgásba. Ezáltal összértékben nem nő a légkör szén-dioxid tartalma az állattenyésztés során. Ezzel szemben, az energia-termelés, vagy a szállítmányozás az energia-hordozók elégetésével a föld mélyén hosszú évekig képződő és raktározott szénhidrogének oxidációjával nagyon röviden a légkörbe juttatja a szén-dioxidot, ezzel jelentősen növelve annak üvegházhatású gáz tartalmát. Persze érthető, hogy az állattenyésztés megszűnésével a körforgásban lévő biogén szén-dioxid nem kerül vissza a légkörbe, vagyis a növényi termékekben megkötve marad, amíg meg nem esszük mi is szénhidrát formájában, vagy a talajba kerül ellátni az ott élő lebontó szervezeteket. Így tekintve összességében csökkenthető a kibocsátás, és javul valamennyit az egyensúly. Ez azonban hamis megoldás annak ellenére, hogy úgy érzik a döntéshozók, eredményt értek el. Ha figyelembe vesszük a káros gázkibocsátás diagrammját, és azt a tényt, hogy a mezőgazdaság káros gázkibocsátásának felét adja az állattenyésztés, akkor mindössze 5,5%-ot spórolhatunk úgy, hogy kivonjuk a termelésből az összes olyan gyepterületet, ahol nem lehet mást csinálni, mint legeltetni. De akkor mi történik ezekkel a területek-kel? Az élelmiszerelőállítás hogyan fedezi majd ezeknek a területeknek a kiesésével a napjainkban egyre növekvő élelmiszerigényt? Hiszen még egyszer hangsúlyozom, hogy a Föld népessége növekszik, így az élelmiszerigény is növekszik, és ez az igény nehezen lesz kielégíthető hosszú távon úgy, hogy közben egyre több területet vonunk ki a termelésből. Ez, és még jó pár kérdés merül fel a jövőbeni élelmezési stratégiát illetően, mely hosszabb távra, vagy középtávra – jelen esetben 2023 és 2027 között– meghatározza majd az európai mezőgazdaságot. Azt azonban már jól látjuk, hogy az Európai Bizottság milyen irányba halad a tervezést és a kivitelezést illetően, ezért jobban tesszük, ha a közzé tett információk alapján elkezdünk gondolkozni a lehetőségeken, megoldásokon, fejlesztéseken, melyeket az Európai Unió a következő időszakban támogat. Ennek tudatában érdemes minden gazdálkodónak kreatívan, az újításokra nyitottan elkezdeni a következő, 2023-as évet!

Dr. Szücs Márton

Elérhetőség:

Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesülete

Cím: 1134 Budapest, Lőportár u. 16.
Telefon: 1/412-5098
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: www.limousin.hu

Kövessen minket, és további agrárgazdasági híreinket: