MI ALAPJÁN VÁLOGATUNK?

Sokszor tehetnénk fel a kérdést mi húsmarha-tenyésztők, hogy vajon jól szelektálunk-e saját állományunkból utánpótlást, vagy jókor válogatunk-e, vagy illeszkedik-e az általunk preferált elképzelés a mai tenyésztés irányába, a világ által támasztott követelményeket figyelembe vesszük-e, amikor szelekciós szempontjainkat létrehozzuk...? Sőt, sok esetben azt is átgondolhatjuk, hogy vannak-e egyáltalán ilyen szempontjaink…? Ez kulcskérdés, hiszen a tenyész-alapanyag gondos kiválogatása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy-egy állattartó „tenyésztőnek” nevezhesse magát, mert aki nem végez szakszerű szelekciós munkát, az mindössze „szaporítással” foglalkozik, és nem tenyésztéssel.

Egy gondos tenyésztő azonban pontosan tudja, mi alapján és hogyan válogat, és az egyes válogatási periódusokban milyen tulajdonságokat vizsgál. Válogatási szempont alapján négy nagy csoportot tudunk megkülönböztetni attól függően, hogy mit vesznek alapul a tenyésztők.

Blonde d’Aquitaine tenyészállatok az állattenyésztési kiállításon

Az első, és egyben legkisebb csoportot azok a tenyésztők alkotják, akik a származási adatokat veszik figyelembe. Főleg olyan tenyésztők tartoznak ide, akik fajtaátalakító keresztezést folytatnak, vagy bizonyos „génhányadot” szeretnének növelni állományukban (pl. szarvatlanság). Azok a tartók, akik külföldről vásárolják tenyészállataikat, szintén sokszor inkább a vérvonal adta lehetőségeket részesítik előnyben, vagyis főleg azokat az utódokat állítják tenyésztés-be, amelyek egy-egy jó vonalból származnak, annak ellenére, hogy esetleg mért, vagy fenotípusos tulajdonságaik nem mutatnak kimagasló értéket.

A második, valamivel népesebb csoport kifejezetten a szülők reprodukciós mutatói alapján válogat. Azt vizsgálja, hogy a tehén minden évben ellett-e, volt-e holt ellése, milyen volt az ellés lefolyása, és hogyan nevelte a borját. Ezek a tenyésztők azon tehenek utódait állítják be továbbtenyésztésre, amelyek kimagasló teljesítményt nyújtottak ilyen vonalon, szintén függetlenül a borjak kinézetétől. Főként nőivarú állatok beállításánál jellemző ez a vélekedés, de kisebb létszámú telepeknél is ez a jellemző – ahol szinte minden tehenet „név szerint” ismernek, melynek alapja a pontos megfigyelés és az adatok lejegyzése.

A harmadik csoport már konkrét hústermelésre irányuló adatok alapján válogat, ahol a választott súly és a súlygyarapodás az elsődleges szempont. Sokan kétségbe vonják ezt a kiválogatási szempontot, hiszen sok öröklődő előnyös és hátrányos tulajdonságot is figyelmen kívül hagy, és a hústermelési képességet veszi alapul, amely a reprodukciós tulajdonságok hosszútávú romlásához vezethet.

A negyedik csoport a gazdák legnépesebb „populációja”, akik a küllemi jegyek alapján mondják meg, melyik utód maradhat tenyésztésben és melyik nem. Természetesen itt nem egy pontos küllemi bírálati felmérésre kell gondolni, pusztán arra, hogy az utódok megtekintésével néhány olyan tulajdonság kiemelésre kerül, ami az adott fajtát jól reprezentálja, és ezekben jó fenotípusos képet mutatva az egyed utánpótlásként megmarad. Amennyiben ezt a módszert valaki profin megtanulja, és ténylegesen a küllemtan-küllemi bírálat szakmában elmélyül, az képes lehet az amúgy hústermelési és reprodukciós tulajdonságokat is viszonylag jól „megbecsülhető” küllemi összefüggésekkel hatékony szelekciót végezni. Bár a profi küllemtannal csak kevesen foglalkoznak hazánkban, addig a fent említett „kistestvére” alapján elég sokan válogatnak.

De vajon melyik a jó módszer?

FONTOS AZ EGYENSÚLY

A legnagyobb törzstenyészetek a pontosságra és a tökéletességre törekednek, ami a létszám növekedésével persze egyre nehezebb. Ilyen tenyészetekben a szülők teljesítménye csak akkor ismerhető, ha pontos méréseket és feljegyzéseket folytatnak az állományban. Például megmérik a választási súlyt, születési súlyt, követik a hizlalási adatokat – ha van hizlalás a telepen – és a tenyésztésben hagyott nőivarú egyedeket is mérlegelik pl. egy éves és kétéves korban. Mindemellett pontos ellési nyilvántartást kell vezetni az anyaállatokról, ami tartalmazza az ellés idejét, lefolyását. Hazánkban azt a tendenciát látjuk, hogy egyre többen kezdik ezeket a mutatókat rögzíteni és a tenyészállat kiválogatáskor elő is veszik ezeket az adatokat. Ha ez kombinálódik az előzőekben említett küllemi alapú szelekciós szempontokkal, ami a borjú fenotípusos saját-teljesítménye tulajdonképpen, akkor már elég erős alapokon nyugszik a kiválogatásunk.

Ha mindent együtt vizsgálunk, akkor jóval kisebb a hibázási lehetőség, hogy esetleg egy-egy jó értékmérő előnyben való részesítésével esetleg nagyobb hátrányt okozó tulajdonságot is bejuttatunk az utánpótlás állományba. Gondoljunk itt pl. a hústermelési tulajdonságcsoport értékmérőire, melyek ellentétes korrelációban állnak a reprodukciós tulajdonságokkal. Vagy akár a sokak által kedvelt genetikai szarvatlanság hazai populációban való meghonosítására, mely csekély mértékben ugyan, de rontja a ráma tulajdonságcsoport néhány elemét, többek között a marmagasságot. Végül, persze nem utolsó sorban a származás és a felmenő alapú válogatás is hangsúlyos lehet, főként a beltenyésztés elkerülése kapcsán.

Tenyészállat szemle hazai törzstenyészetben 

MI A HELYZET KÜLFÖLDÖN?

Európa egyik legnagyobb húsmarha-tenyésztési nagyhatalma Franciaország, kiválogatási szisztémája az ivadék alapú tenyészértékbecslésre építi bázisát. Ez első sorban reprodukciós adatokat és hústermelési mutatókat vizsgál, ahol a növekedési, gyarapodási intervallumokat figyeli, valamint a vágási tulajdonságokat is rögzíti (ivadékok esetén). Ennek ellenére a legnagyobb sikert mindig az egyes kiállításokon nyertes tenyészállatok jelentik a tenyésztői népesség körében. Míg az ivadékvizsgálattal és teljesítményértékeléssel rendelkező bikák, nőivarú egyedek az export forgalomban és szaporítóanyag értékesítésben állnak első helyen, addig a francia állattartók, tenyésztők inkább az egyes versenyeken nyertesnek nyilvánított (kimagasló küllemi értékmérőkkel rendelkező) állatokat preferálják. Persze egy-egy bírálati versenyen nagyon sok tenyészállat indul. Az egyesületek és a hatóságok minősítő munkájánál is főként küllem alapján sorolják be a tenyésztésbe állítandó egyedeket az egyes minőségi kategóriákba.

Mivel a küllemi minősítés szakszerű lebonyolítása esetén jól lehet következtetni a reprodukciós, növekedési és hústermelési tulajdonságokra egyaránt – sőt, még a használati értékre és a funkcionalitásra, az állat hasznos élettartamára is kapunk következtetést – így nem véletlen, hogy igen sokan „hallgatnak” erre a módszerre a francia gazdák közül.

Ami azonban még ennél is meglepőbb, hogy a származás alapján történő kiválogatás jóval nagyobb teret hódít Franciaországban, mint hazánkban. Gondoljunk arra, hogy a vásárokon, aukciókon a legnagyobb ár képző tényező sohasem a saját-teljesítmény, vagy a tenyésztési mutatók. Leginkább az befolyásolja a tenyészállatok árát, hogy szüleik, vagy utódaik milyen helyezéseket nyertek, és melyik kiállításon.

Sokszor a nagydíjas állatok ivadékaiért óriási összegeket fizetnek a tenyésztők; noha semmi kimagaslót nem vélünk felfedezni ezeken a fiatal állatokon. Ezt hogyan nevezhetnénk, ha nem „származás alapú szelekciónak”. Franciaországban, Luxemburgban és Svájcban a tenyészállat vásárlók 50%-a ilyen metódus alapján vásárol. Ez nagyon nagy arány. Németországban, Ausztriában vagy Olaszországban ugyanakkor a hazánkéhoz hasonlóan leginkább a teljesítmény adatok és a küllem orientálja a vevőt és emeli az árat.

Limousin tenyészbika egy cseh mesterséges termékenyítő állomáson

KÖZÖS ERŐ AZ ADATOK GYŰJTÉSÉRE

Míg Franciaországban a teljesítményadatok egy részét egy hatóság által akkreditált szervezet (Bovin Croissance), valamint az egyes fajtaegyesületek együtt gyűjtik – működtetve a központi saját-, és ivadékteljesítmény-vizsgálatot – addig Lengyelországban például a Húsmarha-tenyésztők Szövetsége látja el ezt a feladatot. Ez a szervezet bonyolítja a tenyészállat-kiállítások szervezését és vezényletét, ugyanakkor a tenyésztőktől befolyt pénzekből erős marketing, reklámtevékenységet folytat, mely a marhahús fogyasztását propagálja és minőségi termékvédjeggyel szavatol. A teljesítmény-vizsgálatokat is összefogja, de az egyes vizsgálati feltételrendszerek kialakítása, bonyolítása, ellenőrzése a fajták tenyésztési programjában van rögzítve, mely illeszkedik az Európai Unió előírásaihoz.

Csehországban ennél is nagyobb a központosítás. Ott a teljesítményvizsgálati, küllemi bírálati, ráadásképp a törzskönyvezési rendszer is egy kézben van, melyet komoly szakmai felkészültséggel rendelkező testület üzemeltet.

Természetesen a szervezés ilyen magas fokának ellentétét is megtaláljuk az Európai Unió határain belül. Romániában például a törzskönyvezési rendszer szervezésén kívül még nem sok tenyésztésszervezési metódust láthatunk. Ugyan körvonalazódik már a teljesítményvizsgálat rendszere, de a DNS vizsgálatok, sajátteljesítmény-vizsgálatok, valamint a tenyészbika minősítés és a tehenek indexálási rendszerének szervezése még igen kezdeti stádiumban halad. Ebben a tenyésztői környezetben még a küllemi bírálat is gyerekcipőben jár, noha egyre több alkalommal látogatnak hazánkba a külföldi felelős szakemberek küllemi bírálati fórumokra, aukciókra és konferenciákra. Nagy örömünkre szolgál, hogy a hazánkba érkező kollégák nagy érdeklődést mutatnak a fenotípus alapján történő szelekció iránt, s bár jelenleg ezekben az országokban még a fajtatiszta tenyész-állatok meghonosítása és szaporítása a cél, a második felvonás hamar elérkezik, ott pedig már nem mindegy, hogy mi alapján választjuk ki a jövő nemzedékének alapjául szolgáló tenyészállatok legjobbjait.

Minden ország életében elérkezik az egyes fajták úgy nevezett „homogenizációs szakasza”, amikor már a küllem alapú kiválogatás nagy hangsúlyt kap. Ez az első állomás a teljesítményvizsgálat felé, hiszen a bonyolult reprodukciós és hústermelési mutatók megállapításához sok év adatgyűjtő munkájára van szükség, ami ilyenkor még nem áll rendelkezésre, viszont az állatok konformációja már ilyenkor is jól látható, értékelhető, ez alapján az állat továbbtenyésztésre kiválogatható.

De vajon mik ezek a tulajdonságok, és mikor érdemes figyelni őket.

MIT MIKOR ÉRDEMES FIGYELNI?

Mielőtt rávilágítunk az összefüggésekre, annyit érdemes tudni, hogy a küllemi bírálati tulajdonságokat négy nagy tulajdonságcsoportba soroljuk. Ezek az izmoltsági, szélességi tulajdonságok, a ráma és a funkcionális tulajdonságok (más néven használati érték). Ezek a tulajdonságok a húsmarhák négy nagy képességét írják le. A hústermelő, a növekedési, és a reprodukciós képességet, valamint hasznos élettartamot.

Az izmoltság kifejezetten a hústermelő-képességre mutat rá, de a szélességi paraméterek egy része (pl. hátszélesség, farszélesség) is a csontvázra építhető izommennyiséget értékeli.

Ugyanakkor néhány szélességi összetevő, mint például a csípőszélesség már a medence nagyságára enged következtetni, amely a reprodukciós tulajdonságokat befolyásolja.

A ráma, vagyis a csontfejlettség, tulajdonképpen a csontváz méretét írja le, egyrészt a növekedési képességre utal (marmagasság, háthossz, mellkasmélység), másrészt szintén reprodukciós együtthatókat fémjelez (farhossz). Végül a használati érték tulajdonságok legfontosabb összetevőinek, nevezetesen a farlejtésnek, csontfinomságnak szintén reprodukciós vonatkozásai vannak, addig a felső vonal, lábszerkezet a hosszú hasznos élettartam megállapítása céljából kerül értékelésre. Gondoljunk csak arra, minél egyenesebb a hát (felső vonal), a szervezeti szilárdság annál jobb, illetve minél szabályosabb a lábállás, annál tovább fogja tudni az állat azokat használni, az esetleges lábhibákból adódó ízületi probléma jelentkezése nélkül – ez utóbbi főként a bikáknál fontos, de nem szabad elfelejteni, hogy a nőivar is jól örökíti –.

Az egyes tulajdonságok manifesztációja nem azonos időpontokban jelentkezik az állatok élete és növekedése során. A fiatal kori szelekciónál (választási korban) az izmoltsági tulajdonságok ítélhetők meg a legjobban. Már 6 hónapos korban kezdjük a kerekedő, szélesedő combokat látni, és már-már a comb hosszúsága is valamiféle „sejtést” enged észlelni az állatokon. Ekkor már jól értékelhető a használati érték tulajdonságok legfontosabb komponense, a lábszerkezet és a csontfinomság is, noha lábszerkezeti hibák később is kialakulhatnak, sőt a csontozat is finomodhat. A felső vonal és a farlejtés értékelése később esedékes csak, nagyjából akkor, amikor az állatok nőivarú egyedei belépnek az ivarérettség korába (9-12 hónapos korban). Ekkor már jól becsülhető a szélesség és a ráma egy része, bár a ráma 15-18 hónapos korig intenzív változásokon mehet át. Igaz ez különösen a későn érő fajtákra és azokra az egyedekre, melyek farmagassága még nagyobb, mint a marmagassága. A ráma és a szélesség egyébként nagyjából 3 éves korra éri el kifejlett változatot, bár ekkor már nagyon sok külső környezeti tényező és a termelés is befolyásolja a fenotípust. Éppen ezek miatt az összefüggések miatt nem mindegy, hogy mely küllemi paramétert melyik korban értékeljük, különösen, ha az előbbieket kívánjuk a szelekció alapjául venni.

KONKLÚZIÓ

Mint látjuk, nem mindegy hogyan, mikor és mi alapján válogatunk. Ha a küllemi bírálat alapú analízist választjuk, akkor választási korban az izmoltsági tulajdonságokat, és né-hány használati értékre mutató összetevőt látunk jól. Mivel a többi tulajdonságra nem igazán tudunk következtetni, belátható, hogy a legkevésbé megbízható kiválogatást ilyenkor tudjuk véghez vinni. Pedig, ha belegondolunk, a kiválogatások zöme ilyenkor zajlik.

Ha az üszőket szűzüsző korban válogatjuk, már jóval több tulajdonság értékelhető. Vemhes üsző vagy tehén korban pedig még több. Ennek ellenére nem az a tendencia a világban, hogy a tenyésztők egyre későbbi élet-korban válogatnának. Inkább mindent elkövetnek annak érdekében, hogy olyan tudományágak szülessenek, amelyek segítenek a felnőttkori képességeket már választási korban előre jelezni. Ilyen például a genomikai értékbecslés, mely már fiatal korban megmondja egy-egy tulajdonságcsoport felnőttkori prognózisát egy nagy méretű referenciabázis alapján.

Egyelőre azonban érdemes képezni magunkat, a szemünket, mert a genomika bár folyamatos fejlődésben van, ma még „becslés” alapú módszer. Ha tökéletesítjük a konformáció alapján történő kiválogatást, amely számokkal történő megtámogatásához szorgalmasan adatokat kezdünk (vagy folytatunk) gyűjteni, akkor a „tenyésztés történetének egy nagy fejezetét” summázhatjuk abban a reményben, hogy a „jövő módszereivel és eszközeivel” is élhetünk – például a genomikai elemzésekkel – de ez már egy másik történet…

Dr. Szücs Márton

Elérhetőség:

Limousin és Blonde d’Aquitaine Tenyésztők Egyesülete

Cím: 1134 Budapest, Lőportár u. 16.
Telefon: 1/412-5098
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Honlap: www.limousin.hu

Kövessen minket, és további agrárgazdasági híreinket: