| Legfontosabbak | Támogatás | Források | Gazdaság | Innováció | Piac | Együttműködés | Növénytermesztés | Kertészet | Gépesítés | Állattenyésztés | Biogazdálkodás |
| Vadgazdálkodás | Erdőgazdálkodás | Élelmiszeripar | Agrárképzés |
Egyre több gazdálkodó tervezi, hogy ültetvény telepítéshez magonc diót, csipkebogyót vagy ehhez hasonló, olyan gyümölcstermő növényeket telepít, amelyeknek a piaci oldala nem kialakult. Fontos, hogy tisztában legyünk az ültetvények telepítésének a jogszabályi hátteréről.
A gyümölcsös telepítését a 2007. évi CXXIX a termőföld védelméről szóló törvény határozza meg, melynek az 59§ (1) bekezdése egyértelműen fogalmaz, a 2500 négyzetmétertől nagyobb területen megvalósuló ültetvény telepítésének gyümölcs-termőhelyi kataszterbe való bejelentés kötelező. Az ültetvény a telepítési hatósághoz történő bejelentés, továbbá a telepítésre kerülő ültetvény telepítési hatóság általi nyilvántartásba vételét követően telepíthető. A bejelentéshez szükséges talajvédelmi tervet készíteni, hogy a termőhelyi alkalmasság vizsgálata megtörténjen, illetve a telepítéshez a Nemzeti Fajtajegyzékben, vagy az Európai Unió valamely tagállamának fajtajegyzékében szereplő gyümölcsfajta minősített ültetési anyaga telepíthető. Ennek a két kritériumnak minden ültetvénynek meg kell felelnie.
Minden növénytermesztéssel foglalkozó szakember pontosan tudja, hogy a talajban lebomló szerves-anyag talajszerkezetet javít, tápanyagot szolgáltat, aktív és stabil szénkészletet biztosít.
Ahogy azzal is tisztában vagyunk, hogy a tarló szár és gyökérmaradványai jelentős szerves anyag tartalmukkal, valamint N, P, és a kiemelt nagyságrendű K tartalmuknál fogva a talaj tápanyagkészletét gyarapítják.